|
Csend
Shiroku 2010.08.19. 16:29
Üres szobában, akárha sikítana
Áll némán a néma csend –
Kibírhatlan.
Arra gondolok, egy nap meghalok
És mindent, mi egykor fájt
Elhagyok.
Elhagyom az üres, szótlan szobát,
Gyerekkorom szaggató könnyeit,
Mosolyát.
Üres szobában, akárha könyörögne
Áll némán a néma farkas –
Örömömre.
Arra gondolok, ő hiányozni fog,
S ágyamon fekve elnézem az időt,
Mely rajta nem fog.
Nem fog, hisz’ farkas ő, kortalan
Élete vad és szomorú, ámde
Gondtalan.
Hát hátradőlök a nyikorgó ágyon.
Farkasom csókját, a Halál szavát
Várom.
És látom a csodát, melyre mindig is vártam –
Még akkor is, ha már vége, feltámadt –
Láttam.
Üres szobában, akárha kínozna
Ül ágyamon a szótlan farkas –
Kínosan.
Arra gondol, talán még nincs vége,
Hát hallom hangját, melyet formáz –
Végre.
Végre hallhatom valódi hangját,
Bár a perc törékeny, és olyannyira
Halvány.
Üres szobában, akárha gyászolna
Szótlan testem mellett fekszik a farkas –
Álmomban.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
